Crash Time 5: Undercover – a kibelezés, a teszt by V

2012. november 10. szombat 1 hozzászólás

A “német autópálya ördögei”…

 

Emlékszem, amikor gyerekként nem egy alkalommal láttam az RTL Klubon egy bizonyos sorozatot, amelynek a neve Cobra 11. Most tekintsünk félre attól, hogy ez valahogy 238 résznél jár (illetve egy Cobra 12 spin-offnál, lol), és röviden felvázolom egy epizód történéseit. Főszereplők beszélgetnek, főnök jön, küldetésre indulás, autópálya, nyomozás, látványos robbanással tarkított autógyilkolás, siker, egymás heccelése (legtöbbször az állomáson), vége. “Ugye milyen jó?” Na jó, ne pocskondiázzuk a sorozatot, elvégre lehet, hogy hazánkban is nagy sikernek örvendhet (ezt mondjuk alaposan kétlem). Ha valami sikeres a tévében, akkor általában videojáték-adaptációt is kap ama műsor vagy sorozat (filmeket nem mondok, azoknál általában kötelező jellegű az, hogy játékra ültetik a keretsztorit, legtöbbször kibővítve azt) – ezt például a The Walking Dead is jól eljátszotta, örülünk is neki, decemberben zárul az első VG évad. A Cobra 11 is játékformát öltött, viszont a készítők tudták, hogy a franchise neve többnyire csak német nyelvterületen cseng jól, így átnevezték az egészet Crash Time-ra. Jogos: egyesekben általában orgazmust válthat ki az, hogy itt tol egy duplaszaltós robbanós muffint egy BMW – mondjuk az felvet egy kérdést, hogy mi olyan izgató egy repülő BMW-ben.

De az már alapvetően erős kérdőjeleket vet fel bennem, hogy nem egy, nem kettő, hanem legalább öt adaptációnál jár a C11, hiszen ha jól emlékszem, van valami Nitro alnevű monstrum is, amelyet nem próbáltam még ki, de lehet, hogy meg kellene tennem a későbbiekben. Na most: ha jó is lenne legalább egy része, mindenki örülne, ám jelen esetünkben ez nem nagyon érvényes. Tehát: adott egy gyenge játéksorozat újabb gyenge tagja, amely ráadásul butult is az előző részhez képest (hiszen nincs free roam!). Ez a nem mindegy, javulás helyett inkább tolatásba kapcsol a képzeletbeli járgány, ami szépen neki is seggel egy éppen érkező busznak, amely kijelzőjén mindig ugyanaz a végállomás van kiírva. Mi is a gond itt? Többet is tudnék mondani, de nem lenne ildomos röviden, mert azért a 10K karaktert itt is össze kéne hozni. Úgyhogy lássunk hozzá… szikét elő, maszkot fel, operáció indul!

Hogy hogyan is kerültem egyáltalán eme játék közelébe? Egyszerű: eme játék lett rám osztva, hogy írjak róla. Anélkül talán sosem próbáltam volna ki az Undercover alnevű ötödik Crash Time játékot, amely műfaja valamennyire rámpasszol: autóval történő autópálya-felügyelet, megspékelve terrorbandák felszámolásával… és körversenyekkel. A legkevésbé sem értem, hogy mégis mi értelme van annak, hogy körpályákon kell versenyezni, hogy a bandák főnöke felfigyeljen ránk. Idióta az ötlet, de értem én, a legjobb sofőr kapja a megbizatást… valahogy mégis annyira kilóg a játékból eme fele (mert igen, durván a játék FELE ebből áll!) a CT5-nek, hogy már-már külön játéknak tekinthető. Az összkép maga is igen érdekes egyveleg: keverd a Drivert egy kis Burnouttal (még a kamera is speckózik, amikor nekirongyolsz valakinek), rakj bele egy minimális mechanikai, illetve egy nagyobb adag optikai sérülést, vedd le a kocsikról az eredeti márkajelzéseket, rakj a helyükre egy C11 logót… és meg is kapod ezt a játékot. Yum… élvezetes kis egyvelegnek tűnik… how about no?

Mivel még nem nagyon beszéltem ténylegesen a történetről, itt lenne az ideje. Adott a sorozat két – jelenlegi – főszereplője, Ben és Semir. A körzetükben levő terroristacsoportokat kívánják felszámolni úgy, hogy szép lassan beépülnek álcázva magukat a bandákba. Nyolc banda van, fejenként jut négy, bandánként 7 feladat vár ránk, illetve a tutorial – a végeredmény 57 feladat. Pozitív dolognak tartom azt, hogy a játék reagál a kocsiválasztásodra: tehát ha a Hummerrel (csak azért sem nevezem játékbeli nevén!) kívánsz versenyezni, akkor a gép fair play módon Hummereket állít rajthoz. Az autópályás felén ugyanígy hasonló kategóriájú verdák a célpontok – még akkor is, ha mazochista módjára a hard nehézségre kapcsolod a játékot… Még így sem fog nehéznek tűnni a játék, mert elmondom: két, három feladat volt összesen, ami nem sikerült elsőre normalon. Az egyik a játék elején levő time trial volt, nem szoktam még meg az irányítás-fizika párosát, a második egy “jaj, hat percig van benzinem, annyi idő alatt kell kiiktatnom hat autót, köztük egy páncélozottat” típusú eléggé unfair valami, a harmadik pedig egy “se ne túl közelről, se ne túl távolról lődd az EMP-t a gépre, hogy a kocsijukban levő időzített bombát hatástalanítsd” volt – kihívás itt sajnos nem nagyon van.

Persze a játék eltér a valóságtól a fegyverekben is: neeeem, nincs olyan, hogy kiszállsz az autóból, és ronggyá lövöd az ellent, miközben te fedezékben regenerálódsz. Végig a kocsival a feneked alatt kell használnod például az EMP-t, amivel az ellenfél kocsija belassul egy kis időre. Aztán van a kampó, amivel odahúzhatod magad az ellenfél kocsijába (nagyobb sebesség egyenlő nagyobb kárral a kocsijában), illetve a tüskecsapda – de ez pár másodpercig hat, mert utána magától kijavítódik a kocsid – éljen az árkád. Ezeket követi az olaj az úton, hatását nem kell firtatnom: rámész, csúszkálsz, irányíthatatlan leszel, pont. Ötödik eszközként pedig van egy kocsijavító készlet is… és ezek mind, mind maguktól újratöltődnek. Néha szükség lesz rájuk, néha nem – lesz olyan, amikor a kocsiból kidobott “bizonyítékokat” kell felszedni, viszonf fordítva is lesz ilyen, de akkor az AI rendőrautói nem szedhetnek fel adott mennyiségnél többet. Ne menjünk nagyon bele, mert nem hiszem, hogy lesz olyan elvetemült őrült rajtam kívül, aki idáig játszana a Crash Time 5-tel… vagy esetleg tévedek?

Legalább a játék próbálkozik a jutalmazással. Kész egy küldetés? Nosza, kapsz egy újabb használható kocsit és pályát. Ez azért korrekt, viszont a befejezésről nem tudom elmondani ugyanezt: először egy ingame jelenet, aztán egy videó többnyire a körpályás versenyekről, végül pedig főmenü. Stáblista? Az alapból ott van a menüben – ez valami divat lett manapság, hogy ott elolvashatod a készítők neveit? Valószínűleg igen, viszont legalább tudhatjuk, hogy kiket kell majd megkeresni. A kocsik viszont legalább irányításban és tempóban különböznek egymástól. Persze, a Hummer 4 gangos és 180-nál már kifullad (kivéve, ha olyan időlimites a pálya – akkor ÉRDEKES MÓDON öt sebességes lesz, 225 körül végsebességgel…), de a leggyorsabb kocsi simán kinyalja a 300 feletti tempót is pillanatok alatt. A kocsikról jut eszembe a fizika… nos, eléggé gyengének tűnik. Nem tudok értelmes magyarázatot találni arra, hogy ötvennel nem tudtam bevenni egy hajtűkanyart, mely következtében ronggyá törtem a verdámat, de másodszorra ugyanazon az íven elkanyarodtam nyolcvannal! Ez kicsit röhejes, mint ahogy az is, hogy a tüskéken áthajtva valamiért állandóan szaltózni kezdett az autóm. Látványosnak látványos, hogy hatvannal átrongyolsz a csapdán, de fizikailag képtelenség, hogy utána hat szaltót tolsz – piruettből jeles, fizikából egyes, leülhet, és ne is jöjjön ki felelni. A törés is ilyen, lehetett volna egy kicsit többet dolgozni rajta. Szerencsére láthatjuk a sérülésünk mértékét, illetve a többi járgányét is, amiket el kell tennünk kerekeink alól. És még nem is beszéltem az összes (de tényleg, az összes!) autóban elérhető nitróról, amit nem használhatunk a körversenyek alatt… pedig akkor hamarabb véget érne a játék. Oh, be kár érte!

A hangaspektus megérdemel egy külön bekezdést. Na ilyet nagyon ritkán hallok: ez iszonyatosan vacak! A zenék generikus rockzenére hajaznak – bár az egyik szám refrénje tetszik, elismerem…! – és háttérben hallgatva azt mondom, hogy oké (szerencsénkre lehet bele rakni saját számokat, hurrá!), de a szinkron… na, az valami förtelmes! Minden egyes jelenetben legalább kétszer tapasztaltam azt, hogy nem teljesen azt mondja a karakter, amit a felirat mutat! Illetve még a hanglejtésük is botrányos. Erőltetett, sablonos, néhol unott hangú – és még finoman fogalmaztam a szinkronnal kapcsolatban. A német nyelvet már meg sem mertem nézni… lehet, hogy az jobban sikerült, de az angolt alulmúlni nagyon nehéz lenne, az biztos. Mondtam már, hogy a szinkron WAV fileokból áll…?

Kérdezhetnéd, hogy változatos-e a CT5? Nem. Nagyon nem. A két küldetésenként történő versenyeken túl (amelyek néha knockout rendszerűek, bár nekem sikerült nem egyszer úgy meglépnem a géptől, hogy nem tudott catch up módon felzárkózni!) a legtöbbször az van, hogy bizonyítékfelszedés-jármű elpuszítása-meglépés a rendőröktől. Nagyon, nagyon monotonnál válik a második boss után a játék single player módja. Én kitartó vagyok, de eléggé nehezen tudtam végigmenni rajta – de legalább sikerült. Multiplayer is van a játékban, ám nekem nem sikerült sem szervert találni, sem bárki mást, aki kiröhögés nélkül kipróbálta volna velem. Szomorú, de legalább ez is szolgáljon tanulságként mindenkinek: ha egy gyenge játék van a kezedben, inkább tartsd meg magadnak, maximum videót gyárts róla, ahol változatosabbnál változatosabb módon szidod – legtöbbször azért jogosan – a produktumot, amely tényleg produkálhat olyat, amire még te magad sem számítasz. Emlékezzünk csak a Wolfschanzéra… :)

Foglaljuk tehát össze: adott egy sorozat, amelyből már legalább hat játékadaptáció van, és ezeknek a legújabbjáról esett szó. Az elnevezés nem referál a sorozat címére, a tartalmára annál inkább. A játék maga monoton, egy idő után repetitív, fizikailag gyenge, és eléggé fárasztó. Javaslom az ütközési kamerát kikapcsolni, mert az csak felesleges időpazarlás volt számomra. Hangilag sem erős a cucc: a szinkron hazavágott minden eddigi negatív élményt (még a Revolution első felét is, úristen), s nincs annál jobb, amikor a kocsi motorjának a hangja ki-kihagy, hiába mész padlógázzal, nitrózva az autópályán! Az irányítás szokatlan, a kihívás nem nagyon van jelen, és a befejezés sem valami nagy wasistdas. Úgyhogy a második oldal aljára érve jöjjön a pontszám. Mit is érdemel a CT5? Egy hármast. Igen, 3 pont. Azért nem egy Terminal Machine-Bhagat Singh színvonal – annál jobb. De komolyan, inkább hagyjátok ki ezt a játékot!

V out.

Spec Ops: The Line – a kibelezés, a teszt by V

2012. augusztus 5. vasárnap Hozzászólás

Csak azért sem fogok vérengzős és “dubajos” leadet írni, de azért a magam módján megteszem: Dubai, de nem csajoknak.

(Szerkesztői előmegjegyzés: már jó ideje leadtam ezt angolul BadSectoréknak, ott határoztam el, hogy akkor visszatérünk ehhez a 11 (vagy több? Lehet, hogy ez meglesz tizenhárom…) ezer karakteres magyar kibelezős íráshoz. Igen ám, de most ezzel is bemakkolok párszáz karaktert, hehe. No, még annyi így intrónak, hogy most ezúttal képeket nem fogtok látni a játékból, köszönhetően annak az el nem hanyagolható faktumnak, hogy a játékkal jelenleg nem rendelkezem. Így ehelyett gameplay videókat, illetve a GameTeVe tesztjét is belinkelem majd a bekezdések között. És most, hogy a pasik kimentek, nyugodtan beszélhetünk a The Lineról. – V)

Mivel már majdnem két éve (szent ég, már annyi ideje!?) hírszerkesztőként te-V-kenykedem a Konzol Online csapatában (amelyben csak ketten maradtunk változatlanul ott: a főszerk Kronnas és én, lol), így azóta valamennyire ismernem kell az újabb játékokat, hiszen az írással velejáró tényező az, hogy néhány játékról nem kevés előzetest, képet látok a megjelenés előtt. Ugyanígy voltam az új Spec Ops résszel is, amely már nem olyan, mint régen (helló, Ghost Recon…), hiszen az erős taktikázós játékból átmentünk egy akció-TPS-be. Ennek ellenére megmondom őszintén, hogy nekem tetszetős volt a Yager (ezek meg kik, kérdezhetnéd jogosan) projektje, mellyel nem kisebb céljuk volt, mint a SO franchise tetszhalott állapotának módosítása “élőre”. A 2K Games által kiadott cucc jó (bár már egy kicsit avíttas) grafikai alappal rendelkezik, hiszen az Unreal Engine 3 hiába is takargatja, immáron hat éves! De a korral velejáró pozitívum az, hogy a játék még az én “kezd-már-régi-lenni-de-mégis-fut-rajta-sok-cucc” konfigomon is gond nélkül ment.
Megválaszolásra vár viszont néhány kérdés. Élvezetes-e a The Line? Tényleg magával ragadó a történet? Rendelkezik valami egyedi tényezővel a játékmenet? És a legfontosabb, amely szubjektív viszont: jó-e a játék? (és itt van-e idő, hogy egy insider poénnal éljek!)

A singleplayer módról szeretnék írni, mivel a multit nem próbáltam ki – nem szokásom neten játszani másokkal, ez alól mindössze egyetlen kivétel volt, a Diablo 3, amelyről nem beszélnék inkább. S ha már single, akkor bizony fontos a jó történet. Elvégre csak agyatlan öldöklést akarsz, egy nagyon minimál (és agyonklisézett!) történettel megkötve, akkor inkább ajánlanám a koreaiak által a Serious Sam motorra épített Nitro Familyt. A Spec Ops viszont egy nagyon jó történettel van megáldva. Ki is merem jelenteni: ez az, ami elviszi a hátán a komplett játékot, ha csak az egyjátékos részét figyeljük az épp a műtőasztalomon fekvő egyednek. Olvastátok már Joseph Konrad “Heart of Darkness” címre hallgató novelláját? Ha nem, nem gond, ha igen, akkor ismerős lehet a sztori, amely napjainkban játszódik. Nincsen tehát múltban történő vizbülveszikiazoxigént, mint a Darkest of Days esetében… és nincsen Új Faj, a la Revolution (mondjuk ezt a játékot még mindig szeretem a hibái ellenére).
A helyszín Dubai, amely ugye az Egyesült Arab Emirátusok legnagyobb városa (de nem fővárosa, mert az Abu Dhabi). Hat hónappal a játék előtt viszont homokviharok rongyolnak úgy át a területen, mint egy részeg kamionsofőr a parkolón: Meg is kezdődik csendben az evakuáció. Ez még rendben is lenne, viszont innen kezd bonyolódni a történet: John Konrad (referencia a történetet inspiráló novella szerzőjére) épp tartana haza Afganisztánból a csapatával, “Az Átkozottakkal”, de a 33. Zászlóalj vezetőjeként ott ragad a viharok közepette. Meg is kezdődik a segítségnyújtás, de egy újabb vihar következtében mindennemű kommunikációnak annyi. Dubai, a kurvák paradicsoma átment Dubaiba, a vérengzés mentális-, és pszichológiailag magával ragadó frontjába. Dubai elérhetetlen lett, a 33. Zászlóalj pedig árulónak lett titulálva. Igen ám, de valahogy a játék történetének indulása előtt két héttel egy ismétlődő hangfoszlány mégis kijutott a városból: “Itt John Konrad ezredes az Egyesült Államok hadseregéből. Dubai evakuálásának megkísérlése teljes kudarccal járt. Az áldozatok száma túl sok…” A büszke amerikai, minden hájjal – szó szerint is? – megkent hadsereg pedig utánuk küld egy csapatot. A mi csapatunkat. A mi kis Delta Force csapatunk három tagból fog állni, más segítség nem lesz számunkra…

Mi Walker parancsnokot irányíthatjuk a játék során. Megismétlem: parancsnokot – ebből adódóan a két bajtársunkat utasíthatjuk majd némi egyszerű parancsok keretein belül arra, hogy cselekedjenek a mi utasításunk szerint. Van egy ellenfél, aki nehézkes helyen van? Kérd meg Lugot, aki a mesterlövészpuskájával kilövi neked. Csendben kéne maradni, észrevétlenül kellene eltüntetni azt az ellenfelet a sarkon? Szólj Adamsnek, aki szívesen elszeli a torkát, mintha egy szelet kenyér lenne. Ha jó vezető vagy, akkor egész könnyen mehet a küzdelem, hiszen ha arányosan leosztod a megölésre ítélt (ítélt? Kell-e harcolni?) népet hármotok közt, akkor nem lesz nagy baj. Persze megeshet az, hogy néha megbotlik a mesterséges intelligencia. Volt is olyan, hogy emiatt baszarintottam el sorozatban négyszer az egyik pályát. Ki is fejtem, konkrétan mi is hibázott be. Nem egy alkalommal fordult elő a tesztalany nyúzása során az, hogy Lugo és Adams egész egyszerűen nem használt fedezéket! Pedig volt ott bőven a környéken. Így viszont könnyen összerogynak… de ha csak az egyikük kerül térdre, akkor a másik kollega még betolhatja neki az adrenalininjekciót – ám volt arra is példa, hogy épp az animáció közben ütötték ki őt is! A poén pedig az volt, hogy ez velem is megesett: épp Adams uraságot “rehabilitáltam” volna, az animáció legvégén “You died!”… Bájos. Még el kell mondanom: nem várnak korlátlan ideig a földön rád, ha “lejár az idő”, akkor bizony földbe (Dubai kérem szépen – fű? Merre?) harapnak, te pedig szépen mehetsz vissza a checkpointhoz. Szerencsémre viszont nem sok alkalommal fordult ez elő, és nem minden egyes pályán – még csak az kellett volna!

Szóval így állunk csapatügyileg, de térjünk rá magára a játékmenetre. Mondjuk úgy, hogy nem valami egyedi a cucc, és akkor még enyhén fogalmaztam. Eléggé ötlettelennek tartom – bújj fedezékbe, várj, amíg meggyógyulsz, aztán ki onnan, célozz be valakit, bújj vissza, várj, célozd be a következőt. Az irányítás is eléggé sablonosnak tekinthető, bár egy picit feleslegesnek tartottam azt, hogy minden egyes alkalommal kiírta, hogy ezzel a gombbal bújhatsz fedezékbe, ezzel ugorhatsz ki mögüle, satöbbi. Erre mi szükség van? Értem én, hogy jó, de elég lenne eleinte kiírni, addigra meg megtanulná mindenki – vagy az amerikai átlagjátékos nem? Tényleg semmi extrára ne számíts, hiszen egy olyan TPS-ről van szó, amely nem engedi a felfedezést, hiszen mindvégig egy alagútban fogsz haladni, néha egy-egy nagyobb területen, amely még mindig be fog zárni egy adott helyre. A játék aspektusai közül ez jóformán az egyetlen, amely nem tud szinte semmi extrát felmutatni. Szerencséjére viszont van olyan, amely viszont odaköti képletesen a játékost a PC-je, vagy konzolja elé (PS3/X360/PC megjelenésről beszélhetünk ugyanis). Ezek viszont valamennyire feledtetni tudják azt az elhanyagolhatatlan szempontot, miszerint ez egy sablonból faragott akció-TPS, amelyben a legtöbbször nem lehet kreativitásra építeni. Ennek ellenére azért a játék eleje durván in medias res kezd a helikopteres üldözéssel (amely át fog menni majd dejavu érzésűbe később, ha eljutsz odáig), de azért a szóló, illetve a kamionos részek egész korrektek voltak, de azért nem voltak könnyűek még a második nehézségi szinten sem.

Az újrajátszhatóságot próbálja növelni a pályákon elrejtett tárgyak, amelyeket felszedve meghallgathatunk egy-két mondatot Konradtól. Én azt mondom, hogy ezért talán nincs sok értelme játszani, hiszen nem ez a legfontosabb eleme a játéknak, amely jóvá emeli – az bizony a hangulat és a történet egymásba fonódása oly mértékben, melyet sok más játék is megirigyelhetne.
A történet eleinte érthetetlen. Hol a zászlóalj, ki a rádiós? S ha már rádiós: az ő hangja nagyon komolyan el lett találva, illetve a hozzá fűződő zenék, amelyek mindig akkor szólalnak meg, ha csata van. A cucc első felében komolyan élvezet hallgatni ezeket, miközben az életedért küzdesz! Aztán kiderül később, hogy nem is a rádiós úriember áll (vagy állhat) emögött, hiszen miután a régebben újságíróként dolgozó úriembert megöljük, a sztorinak nem lesz vége. Ebbe az egészbe avatkozna bele a CIA is, hiszen nekik pedig az a céljuk, hogy Konrad zászlóalját is eliminálják (és ebből adódik az erőssége a SO:TL-nak: elgondolkodtat, hogy azért a naaaaagy áááámerikai álom sem álom mindig – belső konfliktusokkal is meg kell küzdeniük). Igen, de aztán mi magunk is elkezdjük irtani a zászlóaljat – és ezt elégeli meg a két katonánk, akik folyamatosan arra kérnek minket, hogy lépjünk már le a francba innen, hiszen amerikaiakat ölünk, a kurva életbe már! De nem, mivel minket Konrad egyszer megmentett, tovább csúszunk a szarba és a holttestek közé, egyre mélyebben és mélyebben… Konrad pedig elkezd minket hívogatni a rádión keresztül, ami azért érdekes kezd lenni a játék vége felé, de ne rohanjunk ennyire előre. Találkozunk azért majd túlélőkkel, köztük Riggs-szel, aki szerint ha elvágjuk a zászlóaljtól a vízellátást, nyert ügyünk lehet. Aha, aztán szomjan halunk mind. Elkötjük a kamiont, de aztán mégis összeesünk… és Riggs is megsérül erősen. Hozzád fog majd vágni egy pisztolyt EGY tölténnyel és kérlelni fog: öld meg őt. De ott is hagyhatod akár, hogy égési sérüléseibe belehaljon. Ez a jelenet kegyetlen nagyon. Erős hatású, elgondolkodtat… mégis miért küzdünk? Mi értelme van az eternális harcnak…? Ettől a ponttól kezd Walker behallucinálni (újabb erős pont a játékban), miközben Lugo és Adams egyre jobban erőszakosabb lesz. Eljutunk a rádióshoz, helikopter ütközik a miénkbe… és még tovább emeli a pszichoterror hangulatot a következő fejezet eleje. “Üdvözöllek a pokolban, Walker. A TE SAJÁT POKLODBAN.” Felhozza a játék a gyengeségeid, a hibáid. És közben magadra maradsz – meg kell találnod Adamset és Lugot. Előbbi még sikerül, utóbbit elkapják sajnos… és át is alakítják egy erős ellenféllé, akit meg kell ölnünk. Durva. Eközben pedig Walker durvább hallucinációkat él át, mint amit el lehetne képzelnünk.

És az utolsó pályára egyedül maradunk. Adams halott. Lugo halott. Mi már alig állunk a lábunkon. Konrad pedig hív minket. Hív minket? Ez biztos? Ne feledjük; Walker közben disszociatív személyiség lett, ami röviden annyit tesz, mintha több elkülönült személyiség lenne bennünk, átjárásokkal közöttük (és ez nem skizofrénia!). Ezt erősíti meg az a tény, hogy Konrad… megölte magát közben? Urak, hölgyek, ha eddig nem lett volna történetileg hatalmas a Spec Ops, most dob egy újat rajta: négy befejezés jön. A “konfrontáció” “Konraddal” kétféleképpen végződhet. “Megölöd őt”? Vagy hagyod, hogy “megöljön”? Vagy a saját tükörképed lövöd le? Kifejtem. Walker egy tükör előtt áll, miközben hallucinál. Ha megölöd, ezzel a hallucinációt intézed el, és mehetsz az epilógusra. Ha megvárod, míg “Konrad” ötig számol, akkor megöl… vagy ha jobban megfigyeled: Walker MEGÖLI MAGÁT. Ez eddig két befejezés, de az epilógusban még van extra. Néhány amerikai katona vállig felfegyverkezve ránk talál. Itt még békésen befejezheted, ha a fegyvered odaadod a téged kérlelő bajtársadnak. Ekkor gond nélkül vége a játéknak. “Hogy élted túl a küzdelmet?” “KI MONDTA, HOGY TÚLÉLTEM?”
Ha viszont nem adod neki, akkor harc jön, amit ha nem élsz túl, akkor Walker egy Konraddal megtörtént párbeszédet behallucinálva döglik meg, vagy ha túléled, jóformán átveszed Konrad helyét.

A játékot többféleképpen lehet értelmezni, a befejezéseket is. Erősen bepörgeti a memóriachipeket mindenki fejében, annyi szent. Ez az, ami számomra megemelte a Spec Ops: The Line értékét. Bár tény, hogy grafikailag az UE3 miatt nem egyszer volt olyan, hogy a textúrák egy-két másodperccel később töltődtek be rendesen, sőt olyan is volt, hogy a távcső használata után az üveg árnyéka nem töltődött vissza rendesen, el kell fogadni, hogy ez azért korrektül néz ki. Igaz, lehetne szebb is, de az nagyobb gépigénnyel járna, ám így is egy jó kinézetű játéknak tekinthető. A hangok, a zenék mind fantasztikusak. Így kell jó szinkront készíteni, minden és mindenki a helyén van. (“Az isten szerelmére, nekem itt fedezék kell!”) Az irányítás oké, a kihívás mértéke a helyén van, bár néha nehéznek találtam pár helyet. Pl. a Gate pálya második fele, illetve az Adamses pálya eleje piszkosul nehéz volt, de a legtöbbször problémamentesen haladhattam a sztorival.
Észrevehettétek, hogy itt most nem vettem fel egy eltérő stílust az írás során, hanem megmaradtam regélősnek, beleélősnek – de ide úgy vélem, ez kellett. Végszóként: 8 pont. Kurva jó játék, de sajna rövid és sablonos. Megér egy próbát. NAGYON JÓ LETT.
V out.

Szárnypróbálgatás, talán

2012. július 27. péntek 4 hozzászólás

2012. július 27., 20:35. Idősebb lettem újabb egy évvel, immáron 24 évesen terrorizálom képletesen az emberek tömegét baromságaimmal.

Más a hangulat. Más, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Más a helyzet is. Történt egy s más május óta. Akkor még képletes fogalmakkal élve már valamennyire látható volt az alagút vége, de még mindig hátrahúzott valami, ami már jó ideje a hátam mögött figyelte minden lépésemet.

2012 májusa. Ekkor még nem volt bevételem a videózásból (ne higyjétek, hogy nagyon sok az, a lényeg annyi, hogy egy alacsony kategóriás öt számjegyű összegről beszélünk, ami hobbiszinten jogos, bár amennyi ideje tolom az ipart, kicsit unfair, de több tényező miatt is ennyi, például a 2010 november-2011 augusztus időszak miatt is), így ennyivel nehezebb helyzetben kellett az utolsó lépések egyikét megtenni. Semmilyen tervem nem volt, semmiben sem gondoltam valami pluszra, ami eddig megvolt. Még nem tudhattam, hogy videókból mi fog származni nekem, nem is foglalkoztam ezzel. Inkább figyeltem optikai szenzorommal a fűtésszámlákon az “Egyenleg” szó mögötti összeget, ami jelen esetünkben a hátralék összegét jelentette, azaz azt, hogy mennyit fognak még inkasszó révén bekebelezni apám nyugdíjából. Az akkor érkező számlán (ami az akkortájt még kifizethetetlen 18 ezer helyett már csak a bevállalható 4 ezer volt) egy hat számjegyből álló összeg volt, 106 ezer forint. “Júliusban vége lesz” – ez volt a motivációs rugó, ez tartotta bennem a “lelket”, csak erről nem beszéltem szinte senkinek.

Annak a hónapnak a vége érdekesebb is a jelenlegi szempontunkból. Nem azért, mert összehoztam X videót, nem – most nem erről van szó. Akkor a Facebookon láttam egy felhívást munkalehetőségre. 25 év alatt, 3 hónapnál kevesebb munkaviszony, cikkírás, videószerkesztés – volt olvasható a GameTeVe oldalán. Nosza, írtam is egyet BadSectornak (akiben egy igencsak laza, kommunikatív és segítőkész embert ismertem meg azóta, de erről majd később), ő pedig úgy tűnt, hogy vállalhatónak tartotta terrorizálásom stílusát. És ekkor jött az özönvíz: munkaügyi központ, lejárt személyi, baszd meg, várunk júniusig.

2012 júniusa. A hónap elején reveláció: “jé, ennyit kerestem videókkal?”. Bank. Lejárt személyi. Megyek csináltatni. Nem, oké, akkor mindjárt jövök. Okmányiroda. Csekk megkap, postára elrohan, maszkmentesen – sorszám tép, egyből sorrakerül, fizet. Hátizsák felkap, sprint vissza az okmányirodába. Képkészítés, aláírás, ideiglenes személyi, bank, összeg befizet. Munkaügyi központ, sorszámkér, egy óra várakozás után bosszankodik. Miért? Kijön a termetes (nem akarok más szót használni) ügyintéző: elromlott a budapesti központi rendszer, várni kell az újraindulásra. Éhes voltam, gépolajra áhítozott fegyvert tartó karom, maszk feltesz, elindul haza. Volt még valamennyi pénzem, apámnak adtam, legalább addig is kevesebbet koplaltunk.

Másnap megint központ. 56-os szám. Kijelzőn: 51, 52, 53, 54, 55, 57… mi az anyád ez? Képzeljétek el: ez az egész egy lottóval ér fel. Sorra kerülsz? Nem. Sorra kerülsz? NEM! Áhh… mindegy. Sorra kerültem, ügyintéző felvett a nyilvántartásba, oké, akkor irány haza. Koplalás on. Júniusban is volt azért pár nap, amikor erősen be kellett minimalizálni a fogyasztást, de az még lightos volt. Volt keményebb is. Mindeközben kellett volna felvételiznem… de döntenem kellett volna: Inkább megsegítem apám azzal a 4 ezer forinttal, vagy elmegyek felvételizni újra, miután tavaly koplalva, alig megállva a lábamon szedtem össze 62 pontot, mely hússzal a ponthatár alatt volt… vagy apámnak adom, a munka reményében? Jól döntöttem talán… talán…

“Szeretsz Diablózni?” Ha nemet mondtam volna, kockáztattam volna, hogy elásom magam, és bukom a melót. Úgyhogy igent mondtam… aztán kapom is a Diablo 3-as hozzáférést. Para azért volt bőven. Nem a műfajom az RPG, pláne nem ez az MMO. (Hiába van single player mód, netkapcsolat KELL…) Tehát D3 letölt (le-gá-li-san, mielőtt valaki kérdezi), felrak, elszomorodik. Mire vállalkoztam… aztán szép lassan fény derült mindenre. Bad már nem a GTV-nél volt, hanem önálló projektbe kezdett, ez lett volna az előfutár. 60-as szint. Lassan megy. Szarul megy. Szar a felszerelésem. “Kicsit gyomrosként hatott a 20-as szint.” Rengetegszer láttam a “You have died. Your items lost 10% durability.” feliratot. Nem tudom legyőzni Belialt. Nem tudok tovább haladni. Mi ez az új gear? Hétfőre legyen meg a 60. I’m fucked.

2012 júliusa – még azért a legelején egy mentális gyomros. Reggel nyolctól délig D3, csoportosan játszva – viszlát videózás? És ezt az Eperkés faszság harmadik részének felvétele előtt olvastam. Na, az a hétvége durva volt. De becsülettel nekiindultam, két hét alatt 20-asról felkúrtam 60-ra a barbáromat, de nem egyszer megintcsak szar felszerelésem volt. Aukciós ház, drága, baszd meg, fasz tudja, mi a jó, nem vágom. “Mennyi a DPS-ed? Mennyi a rezid”, és a többi. Idegen műfajban idegen hozzáállás… vajon kikkel kerülök össze? Vajon hogy fog menni… satöbbi.

Kicsit offtopicként, de még mindig július elején elhatároztam – mivel 22 ezret láttam az “Egyenleg” szó mögött, úgy döntöttem, hogy a YT-s pénzből 10 ezret (ja, hogy az majdnem az egésze volt? sorry Visor, te nem fogsz tízezreket keresni) belebaszok két fűtésszámlába. Ha ezt nem teszem meg, akkor tuti a lelkiismeretem vág hanyatt, hogy nem intéztem el, hogy később jobb legyen. Hogy később jobb legyen… de ennek ára volt. Egy masszív, nagyon kimerítő TÍZ (igen, jól olvastad: 10) napos koplalás. Napi két, három kifli, szevasz. És eközben (!!!) kezdődött a csapatos Diablo móka. Jé, de meglepő, nekem van a legszarabb felszerelésem! Jé, de szarul megy. Jé, de szar a loot! S azért Badre visszatérve: megmutatkozódott az, hogy bár komolyan gondolta a projektet, a lehetőségeket kihasználta, de lazára is vette a helyzetet (ez mondjuk lelkileg segített alaposan). Hoppá, kedden (tizenhetedikén) telefon: menjek be a munkaügyi központba holnap. Nincs pénzem buszjegyre sem. Hogy fogok bejutni. Nincs kitől kérnem.

És ekkor jött elő a brutális kitartásom: oké baszd meg élet, bemegyek gyalog. 7 kilométer? Nem ettem semmit? NEM ÉRDEKEL. Szartam már mindenre és mindenkire ott, legalább addig sem kellett D3-aznom (elvégre jogosan voltam távol), de az a séta masszívan kimerített lelkileg. Csak arra gondoltam, hogy meg kell csinálni, mert az élet eltapos, és akkor onnan nincs felállás pár nap alatt. Gyaloglás. Hol jutok át a síneken? Satöbbi. Valahogy másfél óra alatt beértem idő előtt (8-kor indultam, 10-re kellett mennem, fél tízkor már beestem az ajtón), amit máig sem értek. Vagy valami menetelős tempót diktáltam (Radnóti jutott az eszembe, csak ő nem élte túl), vagy az időérzékem (is) szétesett az út közben. Jól van, iroda megkeres, elbeszélget, felmegy a harmadikra, papír kitölt, indul haza. Gyalog. Oké, akkor most visszafelé ugyanaz. Miért nem bliccelsz? Mert ha megbasz az őr, abban az esetben még több tartozás, még több pénz kidobása az ablakon… és ezt akkor nem akartam.

Csütörtök estétől kezdett fordulni a helyzet. Cikkleadósdi, már nem D3-azunk elegen, satöbbi. Lazult a helyzet. Szép lassan a revelációra vártam: 23-ára, hétfőre. Vártam, mint a Messiást. Vajon megérte a koplalás? A pályázat (ha elfogadják, fizetés) miatt a gyaloglás, amit testileg egész jól elviseltem, lelkileg majdnem kiütött? Vártam.

És akkor 23-ától az élet úgy gondolta, hogy eleget szenvedtem (az elmúlt 8-9 év gondolom már a karma szempontjából is úgy volt, hogy ennyi terhet egyszerre már sok lett volna?), és hirtelen minden elfordult egy más irányba. Délelőtt D3, BadSector meg én csináltuk csak. De szar a loot. De szar a gearünk az Act 2 infernóhoz. Hát ez basszus reménytelen… mindegy, cikkmegbeszélés, angol nem tűnik valami jónak valakinél, de korrekt a projekt. Dél előtt pár perccel postás. Vártam a számot, amit mond. Eddig 42400 volt a lefelezett nyugdíj. Én vagy 62, vagy 75 ezret vártam. Köztes érték, 68 ezer. Vége a fűtéshátraléknak. Vége a szenvedésemnek. Hirtelen visszakaptam képzeletbeli szárnyaim… és onnantól folyamatosan jó hírek halmaza. Figyelj V, nem kell Diablózni, ez így esélytelen. Nem kell nyolcra jönni, mert gyorsan megbeszéljük Kesével és a többiekkel a dolgokat. Ejj V, de komolyan bejövősek a zenéid. Fiam, intézd majd a kábeltévét. Egyszerre befizettem négy számlát, így apám fizetéséből egy fityinget nem kell erre szánni (és akkor majd ott lesz a YT-s pénz is). Ír valaki, aki az öt évnyi videózásért, meg amúgy szülinapi ajándékként adott egy jelképes összeget. Melegvizes ügyet mikor intézed? Munkaügyibe már nem kell menned? Mikor hozol ki újabb videós projektet? Mondasz egy címet a PS2 miatt? PS1-et hova küldjem?

Itt tartunk most. Ez talán életem eddigi legjobb hete. Hangulatilag csúcs. Végre kezd egyenesbe jönni minden. Még a lakbérrel van egy kis elmaradás (csekket küldeni luxus?), mert adminisztrációs baki van valószínűleg a rendszerükben. De ez már nem számottevő. Nem milliós nagyságrend, mint ami két éve volt. Hamarosan talán itt landol a kis PS2, majd bátyja is, amik először mennek a szekrénybe, az 576 Konzolok, Konzolok, Gamestarok közé. Készülök egy kis újításra. Konzolról szeretnék pár cuccot venni. Nem tudom, mikorra lesz meg minden, de jelen érzésem szerint 2013 január. Bár underground videós vagyok, bízom a nézőkben. Szép lassan ahogy figyelem, kezd nagyon lassan, de helyreállni minden. Biztos, hogy még mindig erős aránytalanságban van a feliratkozó/nézettség aránya, de istenem. Nem számokért csinálom. A TI érdeketek is, hogy jól menjen – szeretnék jó minőségben konzolról venni pár dolgot. Akár gépet újítani. Mondjuk mindegy, ne álmodozzunk.

Most is erősen a háttérben szövögetés alatt áll három végigjátszás, de úgy istenigazából a 98-as számig szeretném kitolni pár rövidebb anyaggal, hogy a 99-es egy nagy dobás legyen, majd a 100-as egy hangulatbombaként bassza haza a népet (ehhez erősen fel kell készülnöm…), melyet a 101-es fog váratlanul követni. Gondolkodtam, hogy a 101-es végigjátszás után abbahagyom, de miért kéne? Nem, egyszer az ebbe fektetett munkám is ki fog fizetődni. Vannak terveim. A 100-asra készülök nagyon. Ha az sikerül, bár nem fog másoknak külsősként nagy extra lenni, nekem 2004 újraélése lenne.

Mi lesz még itt…? Szárnyaimat próbálgatom, de még nem szállok. Még a vállamban van két seb, de már gyógyulnak…

Mondtam már, hogy az almás Somersby kurva jó?

Kategóriák:Uncategorized

Agyhalálból elkövetett digitális írásterror

2012. június 20. szerda Hozzászólás

Basszus, miközben mindenki úgy izzad, mintha valamiféle felnőtt aktivitást végezne úgy, hogy közben egész egyszerűen csak ALSZIK, hatással van rám ez a hatalmas hőség, amely szerintem még nem volt tapasztalható ilyen mértékben ily korán a nyár folyamán. Ez akár bevezetőnek is elmehetne, de még a felvezetési fázisban tartunk, hiszen mondjuk úgy, hogy most írásbeli ámokfutásnak lehetsz részese: ezt hozza ki belőlem a kevés alvás, a kevés alvás, illetve a kevés alvás. Kijelenthetem előre, nem tudom még, hogy karakterügyileg hol fog megállni a végső mutató: ha az ötödik számjegy helyiértéke nem lesz nulla, nem lenne faszcináció belőle.

Process 1.

Ja, hogy három hete ilyenkor kabátban kellett járnom a városba intézni néhány dolgot? Embertelen, hogy napok alatt is képes ilyen időjárásbéli pálfordulást végrehajtani a nyár (is). Akkor még a buszon IS fázni lehetett – ja, hogy a helybéli tömegközlekedésben alkalmazott buszok minősége erősen kifogásolható, akkor sorry, nem szóltam; ama hidegben legalább képes volt az egyszeri ember/robot/véglény arra, hogy egyenesbe helyezve magát az ágyában/hibernáló padján el tudjon aludni/hibernálja magát. Most? Most ez egyszerűen Mission Impossible! Most jut eszembe, az megvolt PS1-en… ehh, megint kezdődik a random gondolatkóválygás. Szóval alvászavarok. Nálam néha – egy hónapban kb. kétszer – megesik az, hogy felkelek hajnalban, melyet bár a legtöbb alkalommal visszaalvás követ, ritka esetben nem tudok tovább aludni. Ez történt így a hőségriadóban eddig kettőből két alkalommal! Ne tudjátok meg: nagy nehezen elalszol kb. 23 órakor, aztán hirtelen 2 felé arra riadsz fel, hogy kinyílik a tőled pár centire levő ajtó. Tanulság: altató? Neeem.

Process 2.

Napközben nem volt annyira meleg, mint estefelé. Ez hogyan lehet!? Délben nyugisan kilopakodok a rejtekhelyemről a boltba, aztán gond, izzadság és sörmentesség nélkül hazatalálok. Persze: inni, azt bizony kell. Gépolaj, Soproni sör, ásványvíz, csapvíz – faja válogatja. Kell, vagy kiszáradsz/mozdulni sem leszel képes/et cetera… tényleg, most én is meghúzom a flaskát.

Csak könyörgöm, ne vizelj már bele a medencébe!

Process 3.

Változások. Több helyen is. Közben döbbenet, miszerint egyik nézőm pucéran alszik. Nem, most visszatereljük a gondolatmenetet. Ritmikusan kellene adagolni azt a… nem is tudom, hülyeséget, amit én elkövetek, produkálok. Tehát vannak azért változások. Tavaly októberben még kilátástalanul tekintettem a jövőbe – akkor még úgy állt a hadi helyzet, hogy a fűtéstartozás önkormányzati segítségének rendezéséhez 100 ezer forintot (úgy uszkve 1 és negyed havi jövedelmet – mi az, ugye) kellett volna előteremteni. Ez nem sikerült. Viszont egy kis könyvelés itt, egy kis karácsonynélkülözés (ami erre volt húszezer forintom, beleöltem – áldozatokat hozni tudni kell) ott, és most a júniusi (szerencsére már nem öt számjegyű fizetést igénylő) csekken az “Egyenleg” szócska mellett már nem egy hét, sőt, nem is egy hat számjegyből álló összeg áll… ami tavaly nyáron 700 ezer forint volt, most már csak 71. Sőt. Apám nyugdíján még áll az inkasszó emiatt, tehát a 71-ből lejön 42 – az 29. Két fűtésszámla befizetésre kerül – az 20 felkerekítve. No most. Ha az áprilisi számlát is valahogy összehozom (és össze fogom, későbbi processzben lesz szó, hogy honnan lehetséges…), akkor körülbelül kétezer forintnyi fűtéshátralék marad.

S elszakad a lekötő láncok harmadikja, a negyedik rozsdásodásának hatása érezhető – a kötelék gyengül, de még kitart.

Process 4.

Nyáron – legalábbis a jelenlegi helyzet szerint! – lesz egy kis nyári meló. Amely írással kapcsolatos. Suhweet; már a Konzol Onlineon is majdnem két éve űzöm az ipart (Kronnas mellett én vagyok a másik hírszerkesztő, régebben hárman voltunk, ennek ellenére hoztuk az E3-as online hírzáport, még ha egy raklap hírt is kellett előhozni!). Ez jó lesz, mert akkor egyrészt előrébb tudom lendíteni az életkörülményeket (tapsvihar ide illene – nélkülözni nem jó, de megtanít megbecsülni az elért dolgaid…), másrészt pedig egy kis szakmai felügyelet is lesz a digitális írásterrorizációmon. Ezen mondjuk nem; érződik! Mondjuk még rá kell kérdeznem a karakterszámra pl. (tapasztalat: ha 9 ezer karakter kell, összehozok 12-t, ha meg 10 ezer, nyögvenyelős a 6 ezer, a maradékot meg utólag hozzáműtöm…), de ez is jó. Írni jó, nekem legalábbis az. Mondjuk már kaptam olyan véleményt, hogy “olvasmányosan kóválygós stílus, miközben őszinte és lökött egyszerre” – lol.

Process 5.

Videókkal kellene haladni egyet a nyáron. Pár ötlet megvalósítása megtörtént, párral sajnos várnom kell (köszönöm szépen, Magyar Posta, hogy sikeresen elkevertétek pont azt a pakkot, amelyre szükségem lett volna – szervusz GLS) – na várjatok. “Most írt a Posta, hogy jön VISSZA a csomag”. Gratulálok, sikerült az illetőnek asztalfelborítósan kitekernie a gondolatmenetemet. I can read you like an open book. Tudom, hogy most már megint oda-vissza kanyarodunk a témák között, de lehet, hogy mégsem kell annyit várnom. *tenyérdörzsölés*. “Körbeküldték a környéken, hogy nem lehetséges-e az, hogy elírtam, de szerintem a raktárban rohadt végig” – biztos. 7 hét után…

“No… There’s no need for words, Snake…”

 

Process 6.

Agyhalál következménye is lehet ez az írás. Tegnap este, kb. 20 óra ébrenlét után eléggé járt az agyam (késő este, 10 óra után – rám nem jellemző). Hadd idézzek egy kis részletet: először a Quake 3 videón járt az agyam, aztán hirtelen egy Metal Gear Solid jelenet kattant be (vagy az én voltam?!), ezek után az ugrott be, hogy kettő órakor ébren leszek valószínűleg megint (igazam volt) – itt kb. 5 perc filmszakadás… vajon mit művelhettem. Az ember akkor kreatív, amikor nem számít rá. Ide illene valami idézet, ám sajnálatos (?) módon agytekervényeim, bocsánat, memóriachipjeim nem működnek jelenleg teljes kihasználtsággal.

Nem is baj az.

Process 7.

Az eredmény: kecsegtető, váratlanul pozitív irány, már-már kinn a gödörből. 2010? Eltaposott, de felálltam, többször is, mentálisan kihatott. 2011? Irányváltás, kitérők özöne, újraépítés. 2012? Újraszervezés megint, feszültség, feszültség kivezetése, szárnyra kapás – és még csak az év felénél tartunk. Eddig korrekt… videózásba kellene ölni még több energiát néhány újragondolt projekttel… underground marad, de ott esélyes lehet a sikerre. Coton úr, a droidok már várják, és NJ088, nemsokára kibelezés. Idő, sör, pénz, motiváció kérdése.

De hol a f…ba járt 7 hétig a csomagom!?

Gémer kérdőív

2012. május 11. péntek 2 hozzászólás

1. Mikor játszottál először? – 1995 nyarán. Rockman 5 & Master Fighter 2 – kalóz multicart, egyik játék a japán Megaman 5, a másik meg a SF2 kalóz backport.

2. Mi volt az első játék amivel játszottál? – Rockman 5

3. Mikor kaptad meg az első saját platformot, és mi volt az? – 1995 nyarán egy kamunintendót. 100-in-1 beépítve, de mivel hibás volt az első, visszavittük és ingyen kicserélték.

4. Mi volt az első játék amit kipróbáltál rajta? – Rockman 5

5. Melyik a kedvenc műfajod? – FPS, autós, beat’em up, platformer jöhet bármikor

6. Melyik a kedvenc játékod? – Nagyon sok van… a Gran Turismo első két része, a Toca World Touring Cars, illetve az Omega Boost PS1-en tuti köztük van.

7. Melyik műfaj áll tőled a legtávolabb? – RPG-k, mozgásérzékelés minden mennyiségben, illetve stratégia

8. Mi volt a legnagyobb csalódás? – minden olyan sárga kazi, amin nem az volt, amit a matrica sugallt :(

9. Melyik volt a legkellemesebb csalódás? – Mostanság a Revolution (PC), mert volt türelmem a játék első felén túlesni, régebben az Omega Boost PS1-en, illetve az SD Hero Soukessen Famicomon

10. Melyik volt a leghosszabb játék amivel eddig játszottál? – Gran Turismo 2 – szó szerint mindent kimaxoltam benne, amit lehetett. Önállóan

11. Mit vittél végig a leggyorsabban? – Legutóbb egy SMB hack, de a Bhagat Singh is közel van, a Terminal Machine szintúgy – mind, mind 10 perc alatt…

12. Melyik volt az eddigi legnehezebb játék amivel játszottál? – Chrono Trigger, kalóz NES backport – az utolsó boss (aki nem Lavos, hanem Magus, lol) legyőzhetetlen csalás nélkül

13. Melyik volt a legkönnyebb? – Na, ezt nem tudom hirtelen, talán a Dr. Mario

14. Melyik játékot adtad fel a leghamarabb, pedig tetszett? – Revolution, Omega Boost – aztán mégis leültem végigjátszani mindkettőt

15. Régi vagy új? – Játékfüggő; többnyire régi

16. Európa, USA, vagy Ázsia? – Ami jó, az régiófüggetlen ;o

17. Single vagy multiplayer inkább? – Kizárólag single

18. LAN vagy Online? – Egyik sem

19. Szoktál-e Online játszani, ha igen akkor miért, ha nem akkor miért? – Nem. Régebben toltam az UT-t, de vagy az volt, hogy esélyem sem volt, mert mindig volt valaki, aki agyonverte a küzdelmet, vagy egyszerűen nem ment. Bár így is volt, amikor a profi játékost képen lőttem, tönkre téve a statisztikáját. Most már nem játszok online, mert egyszerűen ha nincsen sikerélmény, nem fogok felmenni azért, hogy tréningbábu legyek annak, aki napi több órát ezzel tölt…

20. Mi a véleményed az MMO-król? – Túlzottan addiktív, legyen pénzes vagy free – kerülöm őket

21. Eredeti vagy másolt? – Jelenleg sajna másolt, de igyekszem eredetit venni, ha lesz rá lehetőségem

22. Hány darab eredeti játékod van? – Talán három, újságárustól vett PC játék, meg a Gran Turismo platinában

23. Szerinted káros a Warez? – Szemponttól függ. Szerintem nem teljesen – tegyük fel, hogy van valaki, akinek nagy nehezen összegyűlt annyi, hogy vegyen egy játékot. Mivel tart a rossz vételtől, letölti, kipróbálja – ha bejön neki, úgyis meg fogja venni! Csak azok nem vesznek eredetit, akik egyszerűen sajnálják rá a pénzt – vagy csak egyszerűen nincs nekik…

24. Szoktál venni magazinokat? – Valamennyire igen. Régebben vettem pár GameStart (illetve a kemény három számot megélt Game Mastert), most meg a Konzolt kapom kezeim közé – igyekszem retrospektív pótolni pár magazint: Play-Multiplay-Playtime, PS Guru, Gamer, PC Guru, 576 Konzolból igyekszek összeszedni párat, de a PC.Games-CD Games-PlayZone trió is érdekel – csak pénz kérdése az egész

25. Szoktál használni kézikönyveket, végigjátszásokat? – Néha kell, de többnyire nem, bár amikkel én játszom, vagy nincs hozzá, vagy nem kell

26. Szoktál cheateket, trainereket használni? – Ha olyan a játék, akkor igen, hex editort elő és megtöröm úgy, hogy nekem feküdjön

27. Szoktál használni patcheket? – Ha van a játékhoz, igen – többnyire jó hatással is van a játékmenetre, lásd Alpha Prime

28. Szoktál modokat, skineket, vagy egyéb addonokat használni? – Nem nagyon

29. Mi a véleményed a Steam és a hasonló rendszerekről? – Biztos jók, csak én nem használom őket

30. Mi a véleményed az újfajta mozgásérzékelős eszközökről (Kinect, Move, Wii)? – A Wii ötletét kopírozza tulajdonképpen a Microsoft és a Sony mostanság, lol – de amúgy engem rohadtul nem érdekel a mozgásérzékelés, inkább adjanak olyan játékokat ki, amit simán kontrollerrel is lehet játszani

31. Mi a véleményed a DLC-kről? – Többnyire pofátlanság, pláne az, amelyik ott van a lemezen, de neked mégis fizetni kell érte

32. Szereted a HD feldolgozásokat? – Mivel ilyenhez nem volt szerencsém, nem mondanék konkrét véleményt

33. Szereted a remakeket? – Ha jó kezekbe kerül a remake elkészítésének joga, akkor persze

34. Mi a véleményed a feldolgozásokról? – A “filmből játékot” adaptációkról nem valami jó, de persze azért vannak itt is kivételek, régebben szerintem jobban sikerültek az ilyenek

35. Mi a véleményed a hazai és a külföldi videó teszterekről? – Nem nagyon nézek ilyet sokat, meg nekem erről nem illene véleményt alkotnom videósként…

36. Szoktál használni gamer szlenget? – lol

37. Látogatsz e fórumokat, és ha igen, miket? – Konzol Online

38. Szoktál e gamer rendezvényekre járni? – Nem

39. Beöltöztél-e már, vagy beöltöznél e valamelyik kedvenc karakterednek? – Nem

40. Szeretnél egyszer videojáték fejlesztőként dolgozni? – Történetíróként esetleg

41. Mi a véleményed az archivementekről, trófeákról? – Jó, hogy vannak, de számomra nem lenne fontos

42. Általában milyen nehézségi fokot szoktál választani? – Normal a legtöbb esetben

43. Ha választhatnál egy játék normál és különleges kiadása között, melyiket vennéd le a polcról? – Normál

44. Általában hányszor szoktál végigvinni egy játékot? – Minimum kétszer, de van az több is néhol

45. Mekkora fontossággal bír számodra egy játék grafikája? – Nem az a legfontosabb tényező – ha jó a játékmenet, szemet lehet hunyni valamennyire a grafika fölött, persze, valamennyire elvárás a grafika, de aki csak arra hajt…

46. Ha tehetnéd, melyik játéknak készítenél egy remaket? – Mocskosul sok játékból lehetne, de álmodozni kár

47. Van-e olyan stílus amelyet annak idején kedveltél, de ma már nem? – Na ilyen nincs

48. Melyik a kedvenc platformod? – PC, NES, PS1

49. Melyik játék OST-je volt számodra a leginkább maradandó? – Gran Turismo

51. Ki a kedvenc főszereplőd? – Hirtelenjében nem tudom

52. Szoktál használt játékokat venni? – Nem, de tervezem

Kategóriák:Uncategorized Címke: , ,

Random idióta 2008-ból

2012. május 5. szombat 2 hozzászólás

Régebben aktívan fórumoztam, és akkoriban még eléggé sok személy létezett azon az MSN címen, amelyet bár ma is használok, de aktívan maximum öt fővel beszélek mostanság. A többiekkel inkább Skype. No de, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tapolcai tapló – ohh, minő alliteráció -, aki egyszer úgy rácsapott a Caps Lockra, hogy az úgy maradt! Ez a párbeszéd 2008-ban zajlódott le, egy márciusi délelőttön, amikor is könyvtárból neteztem egy pöppet. Íme hát egy kis részlet a sötét múltamból…

djpibadi@vipmail.hu

hali

V

jó estét…

djpibadi@vipmail.hu

nem reggelt

V

nem, estét…

djpibadi@vipmail.hu

merr

V

kérdőjel lemaradt már kétszer…

V

miért vettél fel?

djpibadi@vipmail.hu

dj PATRIXX

djpibadi@vipmail.hu

ADTA MEG A CIMED

V

caps lock

V

…és?

djpibadi@vipmail.hu

ÉS

V

és caps lock.

djpibadi@vipmail.hu

VAN EGY OLYAN MIXED,HOGY

V

mondom caps lock

djpibadi@vipmail.hu

EMLÉKEZZ RÁM

V

caps lock… negyedszer írom már

djpibadi@vipmail.hu

MI AZ

V

úristen…

V

ami a tab meg a shift között van

djpibadi@vipmail.hu

KAPCSOLJAM KI

V

igen

V

djpibadi@vipmail.hu

MIÉRT

V

nem veszed észre magad hogy nagybetűkkel írsz?

djpibadi@vipmail.hu

ÉS

djpibadi@vipmail.hu

NEM MINDEGY,HOGY IROK

V

hát nem

V

én se írok nagy betűkkel…

V

egyáltalán mi van azzal a gagyi bootlegemmel?

djpibadi@vipmail.hu

AZT MONDTA PATRIXX

djpibadi@vipmail.hu

HOGY KÉRJEM EL TŐLED

V

LOL

V

ez hülye.

djpibadi@vipmail.hu

AKKOR NEKI MIÉRT ADTAD ODA

V

nem lett volna egyszerűbb tőle elkérni?

djpibadi@vipmail.hu

NEM ADJA ODA

V

egyáltalán, minek az neked?

V

hát oda fogja adni, mert megfenyítem

djpibadi@vipmail.hu

HIÁBA KŐNYŐRŐGTEM

djpibadi@vipmail.hu

NEKI

V

de minek az neked?

djpibadi@vipmail.hu

MERT IMÁDOM EZT A SZÁMOT

djpibadi@vipmail.hu

REMIXBE

V

enyém nem remix, hanem bootleg.

djpibadi@vipmail.hu

NEM BAJJ

V

a baj egy j

djpibadi@vipmail.hu

MI

V

a baj egy j

djpibadi@vipmail.hu

AZ MI

V

az egy szó

V

a j meg egy betű

djpibadi@vipmail.hu

OK

djpibadi@vipmail.hu

AKKOR ÁTKŰLDŐD VAGY NEM

V

nem vagyok otthon…

djpibadi@vipmail.hu

JA

djpibadi@vipmail.hu

AKKOR HOL VAGY

djpibadi@vipmail.hu

?

V

jé, írtál kérdőjelet?

V

de miért külön?

djpibadi@vipmail.hu

AHA

V

amúgy könyvtár

djpibadi@vipmail.hu

OKS

djpibadi@vipmail.hu

VANNAK UJJ SZÁMAID?

djpibadi@vipmail.hu

othon

V

ujj az biztos nincs.

V

talán új

djpibadi@vipmail.hu

AHA

djpibadi@vipmail.hu

MIK

V

magántitok

V

és mivel úgy sem fogom kiadni őket

djpibadi@vipmail.hu

OKÉ

V

lehet egy kérdésem?

djpibadi@vipmail.hu

MOND

V

a mondd 2 d

V

hány éves vagy te?

djpibadi@vipmail.hu

20

djpibadi@vipmail.hu

MIÉRT TE?

V

gyök 361

djpibadi@vipmail.hu

BIZTOS

V

tudod mi az a gyökvonás?

djpibadi@vipmail.hu

TUDOM

V

akkor számold már ki

djpibadi@vipmail.hu

19

V

éljen…

djpibadi@vipmail.hu

FEJBE SZÁMOLTAM

V

amúgy minek neked az én vacak zenéim?

djpibadi@vipmail.hu

MERT KÉNE VMI UJJ

djpibadi@vipmail.hu

ZENÉT

djpibadi@vipmail.hu

JÁTSZANOM

djpibadi@vipmail.hu

MA

V

az enyéimet? lolololol

djpibadi@vipmail.hu

DEHOGY

djpibadi@vipmail.hu

CSAK KÉNE VMI UJJ ZENE

V

akkor mért kell a bootlegem? D:

djpibadi@vipmail.hu

MOST IRTAM

V

tudom, de ez a kettő nem jön ám össze, miféle logika ez?

djpibadi@vipmail.hu

HONNAN TUDJAM

V

neked kéne tudnod…

djpibadi@vipmail.hu

KÉPED NINCS

djpibadi@vipmail.hu

VAGY MI VANN

V

nincs és nem lesz.

djpibadi@vipmail.hu

NEMIS KELL

V

megint egy hülye logikának vagyok tanúja

djpibadi@vipmail.hu

AKKOR MAJD KŰLDESZ ZENÉKET

djpibadi@vipmail.hu

VAGY NEM

V

de mire van az internet szerinted?

djpibadi@vipmail.hu

MERT AKKOR BESZÉLEK

djpibadi@vipmail.hu

FERNANDÓVAL

djpibadi@vipmail.hu

HOGY ADJON

djpibadi@vipmail.hu

MERT A VISOR ILYEN SZEMÉT

djpibadi@vipmail.hu

MAJD MEGMONDOM NEKI

V

igen? na mi az msn címe? D:

djpibadi@vipmail.hu

ÉN TUDOM

djpibadi@vipmail.hu

AZ A LÉNYEG

V

én szemét? azt se tudja, mi vagyok

V

nem vagyok én szemét, hanem szerintem te egy kicsit értelmetlen

djpibadi@vipmail.hu

MAJD MEGTUDJA

V

lol…

djpibadi@vipmail.hu

MI VAN

V

hát LOL!

djpibadi@vipmail.hu

LOL

V

és rotfl

djpibadi@vipmail.hu

ROTFL

V

és szereted a mulatós zenét?

djpibadi@vipmail.hu

NEM

djpibadi@vipmail.hu

MIÉRT TE

djpibadi@vipmail.hu

?

V

és a lento violentot?

V

jé, kérdőjel!

djpibadi@vipmail.hu

AZ MI

V

a kérdőjel?

djpibadi@vipmail.hu

?

djpibadi@vipmail.hu

TESSÉK

djpibadi@vipmail.hu

ITT A KÉRDŐ JEL

djpibadi@vipmail.hu

CSAKIS A KEDVEDÉRT

V

nfc… a lento violento egy stílus, de mindeeegy

V

meg a hardslow is, nahát

djpibadi@vipmail.hu

MI VANN

djpibadi@vipmail.hu

,

V

vessző az nincs

V

a van egy n

djpibadi@vipmail.hu

NEM MINDEGY MÁR

V

nem mindegy

djpibadi@vipmail.hu

5-ŐS VOLTÁL MAGYARBÓL

V

képzeld igen

V

de te tuti megbuktál!

djpibadi@vipmail.hu

ÉN BIZTOS NEM

V

hát ezzel a nyelvtannal tuti

V

elképzeltem ahogy mindent nagybetűvel írkálsz

V

én is írhatok így, nekem jól esik

djpibadi@vipmail.hu

AKKOR

djpibadi@vipmail.hu

EGÉZSÉGEDRE

V

írd le még egyszer ezt a szót plz

djpibadi@vipmail.hu

MINEK

V

mert szeretném ha leírnád még egyszer

djpibadi@vipmail.hu

IRD LE TE

djpibadi@vipmail.hu

ANNYIR AKAROD

V

egészségedre

V

és vizsgáld meg a két verzió közti különbséget

V

na, megvan?

djpibadi@vipmail.hu

NINCS

V

értelem a köbön!

djpibadi@vipmail.hu

V

já, ádolfó, já…

djpibadi@vipmail.hu

V

vaníliás keksz?

djpibadi@vipmail.hu

NEM CSOKIS

V

akkor csokis keksz?

djpibadi@vipmail.hu

VAGY PUNCSOS

V

csokis puncsos keksz?

djpibadi@vipmail.hu

V

mondták már, hogy nagyon értelmes vagy?

djpibadi@vipmail.hu

IGEN

V

hogy tudtál te leérettségizni?

djpibadi@vipmail.hu

KŐNNYEN

V

igen? na akkor mondd csak, mi hogy sikerült!

djpibadi@vipmail.hu

KŐNNYEN

V

nincs is érettségid, aha

djpibadi@vipmail.hu

NINCS

V

roflmao, körülbelül

djpibadi@vipmail.hu

NEKED

V

nekem bizony!

djpibadi@vipmail.hu

HOL LAKSZ?

V

8 általános legalább megvan?

djpibadi@vipmail.hu

MEG

V

oh je

djpibadi@vipmail.hu

MOST VIZSGÁZOK MAJD

djpibadi@vipmail.hu

HEHE

V

hogy a 8 osztályod meglegyen vagy mi?

djpibadi@vipmail.hu

AZ

djpibadi@vipmail.hu

ESZTERGÁLYOS SZAKMÁM

djpibadi@vipmail.hu

JA

V

és te zenélsz egyáltalán? D:

djpibadi@vipmail.hu

AHA

V

szerkesztés is?

djpibadi@vipmail.hu

AZÉRT KÉNE UJJ ZENE

djpibadi@vipmail.hu

AZ MÉG NEM

djpibadi@vipmail.hu

EGYELŐRE

V

ujj tuti nem lesz

V

talán új

djpibadi@vipmail.hu

AKKOR ÚJ

V

jé végre leírtad helyesen

djpibadi@vipmail.hu

IGEN

djpibadi@vipmail.hu

LE

V

most átléptél az egysejtű szintből növényi szintbe

djpibadi@vipmail.hu

TE

V

mi ez a te?

V

jó, ezt se tudod, hát ez már mákos bejgli!

V

homoszexuális vagy?

V

oh, szóval átléptünk a nem válaszolok szakaszba?

djpibadi@vipmail.hu

MIÉRT LÉPTEM VOLNA ÁT

V

mert domestos

V

sőőőőőt, cif

djpibadi@vipmail.hu

CILIT BENG

V

írd le normálisan

djpibadi@vipmail.hu

MAJD TE LEIROD

V

ne várd el tőlem

djpibadi@vipmail.hu

DE-DE

V

nem

djpibadi@vipmail.hu

DE

V

amilyen hülye vagy inkább kihagynám, köszönöm

djpibadi@vipmail.hu

AZ VAGY

djpibadi@vipmail.hu

TUDOM

djpibadi@vipmail.hu

SOKAN MONDTÁK

djpibadi@vipmail.hu

MÁR

djpibadi@vipmail.hu

DUNDIKA IS

djpibadi@vipmail.hu

MONDTA

V

engem nem versz át

djpibadi@vipmail.hu

DUNDIKA

djpibadi@vipmail.hu

MONDTA

V

és leírod megint, no comment

djpibadi@vipmail.hu

JÓBA VAGYOK

djpibadi@vipmail.hu

ÁM DUNDIVAL

djpibadi@vipmail.hu

ALÁIRÁSOM IS VAN TŐLE

V

nahát

V

az nem jelent semmit

V

hamisítják ám a kínaiak

djpibadi@vipmail.hu

BIZTOS

djpibadi@vipmail.hu

AZÉRT IRTA ALÁ SZEMÉLYESEN

djpibadi@vipmail.hu

MI

djpibadi@vipmail.hu

A HŰLYE

V

és ide jönne a kérdőjel

djpibadi@vipmail.hu

KIT ÉRDEKEL

V

téged

V

sőt, a közönségedet D:

djpibadi@vipmail.hu

MILYEN

djpibadi@vipmail.hu

KŐZŐNSÉG

V

akik előtt fellépsz ma este, nem? D:

V

vagy csak poénból van dj a nevedben?

djpibadi@vipmail.hu

IGEN FELLÉPEK

V

hol?

V

egy kocsmában?

djpibadi@vipmail.hu

E-KLUB

V

aha, persze

V

milyen néven is? D:

djpibadi@vipmail.hu

TALÁLD KI

V

dj öcsi XD

djpibadi@vipmail.hu

NA

djpibadi@vipmail.hu

MEGYEK

djpibadi@vipmail.hu

CSÁ

V

persze D: D:

V

nem csá

djpibadi@vipmail.hu

HANEM CSÁ

V

nem csá D:

djpibadi@vipmail.hu

CSÁ

V

nem nem D:

djpibadi@vipmail.hu

BUZA

V

búza? lol

V

inkább kukorica

djpibadi@vipmail.hu

ESKŰSZŐM TE NEM VAGY NORMÁLIS

V

hát TE biztosan nem

djpibadi@vipmail.hu

ILYEN HŰLYÉT KI LÁTOTT

Kategóriák:Uncategorized Címke: , , , ,

Alagút, a fénnyel a végén?

2012. május 3. csütörtök 2 hozzászólás

Már májusban tartunk, s még mindig a képletes alagútban tartózkodom… bár már látom a kiutat, még minimum egy hónapot ki kell húznom addig. De ma még pihenőt tartottam a videózással kapcsolatban – az évek óta tartó lángoló szenvedélyt néha pihentetni kell több okból is. A mai nap is valahogy… változónak tűnik. Az erősen tűző nap még a maszk alatt is besüt. Ma megtettem szokásomhoz híven azt, hogy vettem egy energiaitalt, amit leülve, lassan elfogyasztottam valahol az út mentén, figyelve az elsuhanó autók, buszok látványát. Viszont nem figyeltem, milyen 0.25L-es dobozt szedtem ki a hűtőből, mert megszokásból nyúltam be. Eredetileg egy Full Size-ot céloztam volna be, de mint kiderült, nem az került később kezeim közé. Nem is baj… fizettem, kimentem, optikai szenzoraimmal becéloztam egy ülőhelyet, aztán megnéztem, mit is vettem (igen V, miért nem figyelsz!) – aztán megakadtak szenzoraim a dobozon: “Rise NRG”… és itt indult be a gépezet. Keményen. Egy befejezetlen vallomás… egy befejezetlen ügy – és mindez két szóból kiindulva. Coton rám vár. Ő is tudja jól, hogy meg fogja kapni a magáét egyszer megint. Elkezdtek bevillanni az emlékek – közben egy 62-es busz suhant el tőlem balra – igen, ez lesz az. Aztán bontottam: na milyen ízlelési élménnyel ruházom fel magam? Kóstolom. Pár másodperccel az első két korty után ez a gondolat járt át memóriámon: “Mintha kávét kereszteznének egy már elhasznált teazaccal. A szenvedés jele, miközben kiutat mutat. Egyszer megéri. Megérte. Booting RRP12/05_06…” aztán kinyitottam szemeim, becélozva egy kóbor macskát, aki erre azonnal elszaladt. Újabb gondolatok jöttek: “A Rise utóíze hasonlít Coton történetéhez: szép külső, fájdalmas belső. 1994 bukása. Kudarcot vallott, pont mint ez az ital…” – aztán láttam a dobozon leírt szöveget: “Ha nem elég az energia.” – nem is volt elég, és ebben a hónapban a közepe felé megint nem is lesz… de gyorsan elhessegettem gondolataim, inkább az áldozatot áldoztam fel az élvezet oltárán. A Rise NRG hatása elkezdett bepörögni, a #85, #86, #87, #88 és #89 számok mellé gyorsan címeket téve.

Ez akár elmehetett volna no-V-ellának is, de még nincs vége. A májusi hónapban lesznek változások megint, de a hatást nyártól kezdeném el felcsavarni – nyárra már vannak igencsak pokoli terveim, de az “If egyetem is 1, then videók tempója is normal, if egyetem is not 1 and munka is 1, then videók tempója is slow, if munka is 0, then videók tempója is normal” függvényen múlik minden. Megint felvételiztem (szerintem elkéstem a kreditelismertetéssel, ami tök lényegtelen, hiszen ezt egyszer már megcsináltam tavaly, szóval éljen a kibaszott bürokrácia), remélhetőleg idén már nem koplalva kell elmennem, mert ha megint az lesz, hogy 2 napja nem ettem semmit és apám buszbérletével kell kimennem a felvételire, akkor nem fogok jót állni magamért. Szóval jah, nyáron vagy egyetem, vagy meló – és ez még jól is jöhet, mert ha lassabban készülnek a videók (V, mégis hogyan fogsz videózni, ha apád abbahagyja a melót, amikor te elkezded?), akkor talán nagyobb “hatása” és esetleg nézettsége lehet, ami viszont rajtam segítene hatalmasat. Bár nem látom ezeket a statisztikai adatokat, egy kommentelőmet idézném itt: “Sok hypeolt marhaságot több ezren néznek meg ugyan ebben a kategóriában, pedig te tényleg igényes videókat csinálst és én is meglepődöm azon, hogy milyen kevesen nézik meg a munkád. Tehát belőlem is kapod a pénzt! :D Na de viccet félretéve, tényleg sokkal komolyabb, mint amikor anno kezdted a rossz nintendo játékokkal (bár nekem a kedvenceim azok voltak és hiányolom őket egy kicsit) és mivel imádom a THPS sorozatot, kihagyhatatlanok ezek a videók! A PS1 konzol miatt pedig érdekes is!” Igen, komolyodtam, de ez jó hatású, a többiről meg minek alkossak véleményt – majd ezt megteszitek Ti (vagy legalábbis az, aki veszi a fáradtságot és végigolvassa).

Más is változhat talán, de ez már nem rajtam múlik, hanem a Magyar Posta töketlenségén – ha a 4 pakkból, amelyet várok, elkeverik bármelyiket, akkor itt gondok lesznek – ha egy főváros – megyeszékhely kézbesítést nem tudnak végrehajtani, akkor tényleg mérges leszek, de ezt hagyjuk. A távhőszolgáltatót is hagyjuk (apám fűtésszámlát akar fizetni, válaszom: “van sárgacsekkes recepted?”, mire ő: “igaz” – ezt majd ÉN intézem júniustól. Ha kell, az összes YT fizetést – ami rajtatok, nézőkön múlik, én nem rakok ki Paypal címet, hogy segítsetek (valaki már akart így segíteni, elutasítottam), a nézettséggel segítetek – erre fogom feláldozni, még akkor is, ha ezzel komolyan kibaszok saját magammal rövid távon).

Miről beszéljek még? Ja igen: imádom, hogy a kocka szinte állandóan angolol beszél Skypeon, de ha ezzel elősegíti az esetleges eltávozását (áprilisban mondta, hogy másfél hónapon belül lesz meg a haver jogsija… közeleg az idő?), akkor hajrá, de baszd meg: ne negyed egyig csináld! Akkor is azért hagyta abba, mert a bundi meg megjött – lol. Ja, csinált már ilyet fél háromig (!!!) is… akkor már két napja alig aludtam többet a számomra minimális 3 óránál, és erre sikerült felkelni, hát frankó volt. Amúgy ma kérdezte reggel, hogy “nem ébredtél fel a viharra?”, válaszom: “nem, akkor még ébren voltam”, erre ő: “alig bírtam elaludni”, mire én, miközben elmentem elágyazni: “akkor nem negyed egyig kéne Skypeozni!” – és nem kezdett el pattogni. Touché!

Közeleg az alagút vége? Remélem. Remélem, hogy végre nem sanyargatják apámat meg, mert azért ez nem fair, hogy a nyugdíj lefelezése mellett a fizetése is kevesebb, mint tavaly (bérkompenzáció?! cafetéria?! EGYIK SINCS!!!) – szóval lehet, hogy alagútból ki, alagútba be, de alakulnak a dolgok. Videókról meg nem nyilatkoznék – sajnálom, nem lőhetek le minden tervet előre kicsiny nézőtáboromnak :)…

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.